Táborozás

Már lehet jelentkezni a CREDO szokásosan magas színvonalú nyári táboraiba. Idén is indul angol, készség és képesség fejlesztő illetve nomád tábor is.


Tantárgyi korrepetálások

Több mint 30 éves szakmai tapasztalat és kedvező ár a garancia arra, hogy az Ön gyermeke is sikeresen fogja venni az akadályokat, ha a CREDO tantárgyi korrepetálásait választja.


Főoldal / Szolgáltatásaink / Fejlesztő pedagógia / Részképesség fejlesztés

Szolgáltatásaink

Fejlesztő pedagógia

– Részképesség fejlesztés

   
Ide kattintva a hiperaktivitás-figyelemzavar tünetegyüttesről szóló leírást találja.
Ide kattintva a Dyslexiáról, Disgraphiáról és a Dyscalculiáról olvashat.

 

 

 

 

 

 

 

 



A Hiperaktivitás - Figyelemzavar tünetegyüttes
 
 
Az elmúlt évtizedben a szakemberek, illetve a szülők ismerete sokat bővült ezzel a tünetegyüttessel kapcsolatban, bár nem újkeletű problémáról van szó, 1902-ben Dr. George Still angol orvos már írt róla. Az iskolás korú gyermekek mintegy 5 %-át érintik.
Két megjelenési formája van: a figyelemzavar (odafigyelési nehézség) hangsúlyos típus, mely főleg tanulási nehézségek formájában jelenik meg, illetve a hiperaktivitás (túlzottan magas aktivitás) dominanciájú, mely viselkedési problémával jár.

A két típus jellemzői:

   Figyelemzavaros típus  Hiperaktív - Impulzív típus
 Tünetek kezdete  Később, általános vagy középiskola  Korábban, óvoda vagy általános iskola
 Fiú-lány arány  Nincs különbség  Döntően fiúk
 Fő porobléma  Tanulási nehézség  Viselkedészavar
 Jellemző megjelenés  Csendesebb, akaratgyenge  "Gondolkodás nélkül cselekszik"
 "Nem bír megülni"

Sok gyermeknél a két forma keveredése tapasztalható: jelentős figyelemzavar, mely túlmozgással vagy impulzivitással társul.
Ez a „kevert forma”.
 

A tünetek jellegzetességei:
 
 Figyelemzavaros típus:

  • Koncentrációs nehézségek
  • Feladataikban kevésbé kitartóak
  • Szétszórtak
  • Feledékenyek

 Hiperaktív-impulzív típus:

  • Dühkitörések
  • Túlmozgásosak
  • Hangosak

 Mindkét típusra jellemző:

  • Hullámzó teljesítmény
  • Alacsony önértékelés
  • Gyenge munkamemória
  • Motiválatlanság
  • Szocializációs zavarok
  • Tanulási nehézségek
  • Esetlenség
  • Makacsság
  • Telhetetlenség
  • Dacos viselkedés
  • Alvási zavarok

Az említett három típus egyikénél sem tehetők a szülők felelőssé. A fenti állapotok hátterében az áll, hogy a gyermek központi idegrendszerében elégtelen mennyiségű jelátvivő anyag (neurotranszmitter) van. Minden gyógyszer, ami ennél a problémánál hatásos, ezen az úton hat, azaz a jelátvivő anyagok kiürült raktárait tölti fel. Elengedhetetlen azonban a biztos diagnózis, mely alátámasztja, hogy a gyermek problémáit nem a figyelemzavar-hiperaktivitáshoz hasonló más állapot okozza.
 

Alapelvek a probléma kezeléséhez:

 
A hiperaktivitással, figyelemzavarral küzdő gyermek nevelése hatalmas kihívás. Ezek a gyermekek többnyire a legrosszabbat hozzák ki szüleikből, és még a legtürelmesebbek, legmegértőbbek is sok hibát követnek el. Minden szülőnek tudnia kell, hogy a legtöbb amit elvárhat önmagától, hogy „elég jó” szülő lesz – olyan, aki megpróbálja kihozni magából a legjobbat, aki tanul a hibáiból, és aki megpróbálja támogatni gyermekét minden felmerülő nehézségben.
 
Nincs az a kezelési, fejlesztési terv, mely sikerrel alkalmazható, ha alapját nem a gyermek gyengeségeit és
        erősségeit felmérő, átfogó vizsgálat adja.
 
Ezekre a gyerekekre úgy kell tekinteni, mint olyan személyekre, akiknek magatartása és tanulási nehézségei
        rejtett zavarok következményei, és nem a gyermek vagy a szülő hibájából jöttek létre.
 
Mielőtt azon kezdenénk gondolkozni, hogyan tudnánk segíteni a gyermeken, tisztáznunk kell saját
        elvárásunkat és álláspontunkat. Hiszen a szülők és a család más tagjai is segítségre szorulnak saját és
        gyermekeik érzelmeinek kezelésében.
 
Hogyan tud a szülő önbizalmat önteni gyermekébe? Fogadjuk el a gyermeket olyannak amilyen! Lássuk
        tisztán a gyengeségeit és az erős oldalait is. Tekintsünk rá úgy, mint megismételhetetlen, a hibái ellenére
        egyedülálló lényre. Mindig a saját lehetőségein keresztül szemléljük.
 
Az a legjobb, ha a szülő magát, a tanárokat és egyéb szakembereket (pl. logopédus) a gyermek tanulási
        fejlődéséért küzdő csapat tagjának tekinti. A csapat minden tagja ugyanazért a célért küzd, nevezetesen a
        gyermek tanulmányi előmeneteléért. Ennek alapja, hogy a szülő és a csapat többi tagja rendszeresen 
        kommunikáljanak egymással.
 
Ezeknek a gyermekeknek alulműködik a rövidtávú memóriájuk, emiatt bonyolult olyasmit megjegyeznie, ami
        két vagy több részből áll. Az utasítások akkor jók, ha minél tömörebbek és tisztábbak, és csak egy
        tevékenységre vonatkoznak.
 
Fontos, hogy a kívánatos magatartást megerősítsük, ezt tehát jutalmazni kell. A legegyszerűbb, ha
        megdicsérjük a gyermeket, azonban minél idősebb a gyermek, annál kisebb jelentőségű egy szimpla
        elismerés. Ilyenkor meg kell toldanunk valamilyen kézzelfogható jutalommal. Vigyázat! Hiba, ha a jutalom túl
        nagy vagy túl drága. Gyakran az válik be, amikor az ösztönzésként elnyerhető szimbólumot (piros pont,
        napocska, matrica) a gyermek már előre megkapja adott időszakra. Ezt követően, ha rosszul viselkedik,
        vissza kell adnia zálogba. Ez a rendszer azért működik hatékonyabban, mert nehezen tudnak olyan
        elismerésért küzdeni, melyet a távoli jövőben kapnak csak meg.
 

Megsegítési módszerek: 
 
 A gyógyszeres kezelés célja, hogy normalizálja az agy frontális lebenyében a jelátvivő anyagok mennyiségét.
      A gyógyszerezést egyénileg kell mérlegelni, számos szempont figyelembe vétele mellett.
      Enyhébb esetekben a nehézségek gyógyszer nélkül is uralhatók.
 
 A viselkedés-terápia elméletben egyszerű – megerősíteni és jutalmazni a kívánatos magatartást, és büntetni a
      nemkívánatosat. A gyakorlati végrehajtás azonban igen nehéz. Nagyon sok szülő számára bonyolult feladat
      viselkedés-módosító tervet készíteni és azt betartani. Ilyen esetben keressünk fel egy szakembert, kérjük
      pszichológus segítségét. Velük láthatóvá válnak a gyermek nehézségei és az otthoni problémák is.
      Segítségükkel a helyes viselkedés-terápiás terv is elkészíthető.
 
 A mozgásterápiák (Alapozó motoszenzoros idegrendszert fejlesztő terápia, TSMT – tervezett szenzomotoros
      tréning, INPP – reflexstimuláló és -gátló program)egyre nagyobb hangsúlyt kapnak ezeknek a gyermekeknek
      a fejlesztésében, mivel a figyelemzavar, hiperaktivitás esetén vannak olyan komorbid állapotok (pl. diszlexia),
      melyek gyakrabban fordulnak elő, mint az átlagpopulációban. A legtöbb gyermeknek mozgáskoordinációs
      problémái vannak, sokukat kis korban csökkent izomtónus, csökkent koordinációs képesség jellemez.
      Ez a probléma, valamint az olvasási zavar, nehézség mozgásfejlesztéssel kedvezően befolyásolható.
 
 Fejlesztőpedagógiai megsegítés is szükségessé válhat, mivel ezek a gyermekek egy vagy több tantárgyból
      többnyire le vannak maradva. Gyakran egyéni fejlesztés keretében, kétszemélyes helyzetben sokkal jobban
      teljesítenek. A megkülönböztetett figyelem meglepő fejlődéseket eredményezhet a tanulmányi teljesítményben.
 


Dyslexia - Dysgraphia - Dyscalculia
 

Definíció

A legelterjedtebb tanulási zavar /vagy tanulási részképességhiány/ a

  • Dyslexia        /olvasás zavara/
  • Dysgraphia    /írás zavara/
  • Dyscalculia    /számolás zavara/

A zavar lehet örökletes, családi eredetű, de bekövetkezhet valamilyen szülés előtti, -alatti vagy -utáni károsodás következményeként is.
 
A probléma az írás, olvasás és számolás tanulásának időszakában /1.osztály/ jelentkezik, kifejezetté és diagnosztizálhatóvá igazából azonban csak a 2. osztályban válik. Ilyenkor lesz szembetűnő a sok tipikus hiba ejtése mellett az a tény, hogy a gyermek szinte erején felüli energiát fektet az említett tantárgyak megtanulásába – általában felnőtt segítségével -, mégsem ér el eredményt. A szembetűnőséget növeli az is, hogy a többi tárgyból igen jók, sőt időnként kimagaslóan jók.
 
A zavar jeleivel már óvodáskorban találkozhatunk, amelyekre igen fontos odafigyelnünk. Több tünet megléte esetén dyslexia/dysgraphia/dyscalculia veszélyeztetettségről beszélünk. Ezeket a gyermekeket nagycsoportos korukban célszerű szakemberhez szűrővizsgálatra vinni, és a prevenciós foglalkozásokat elkezdeni. Ez nagyon fontos azért is, mert az alap tünetekre szinte minden esetben másodlagos pszichés tünetek épülhetnek rá. Mivel teljesítményük alacsony, és messze elmaradnak a többi gyerek teljesítménye mögött – időnként még ki is nevetik őket! – szorongóvá, gátlásossá válhatnak, gondok jelentkezhetnek osztálytársaikkal való kommunikációs kapcsolataikban, könnyen izolálódhatnak, perifériára szorulhatnak az osztály szociális hálójában. Hosszas sikertelenség és kudarc után igen komoly pszichoszomatikus tüneteket produkálhatnak. Leggyakrabban fej- és hasfájásra panaszkodnak. Ez a problémasorozat általában oda vezet, hogy az ilyen tanulók többsége nem szeret iskolába járni, akár a csavargás, galerizés, hazudozás is beindulhat.


Tünetek 

Melyek az óvodában is felismerhető korai tünetek?

  • gyenge a szájtérben való tájékozódás
  • nehezen utánoznak számukra szokatlan szájmozdulatokat
  • több közöttük a pösze beszédhibás
  • szegényes szókincs, kevés az aktív szókincs
  • szótalálási nehézségek
  • nehezen tanulnak új szavakat
  • gyenge a szövegemlékezetük /tartós, pontos memória/
  • nehezen tanulnak verseket, sorrendben elmondható dolgokat pl. hét napjai, hónapok, stb.
  • ügyetlen a beszédmotorikájuk, hosszabb szavakat nehezen mondanak vissza, a hangsort
  • gyakran képtelenek reprodukálni
  • grammatikai /nyelvtani/ hibákat ejtenek
  • térben és időben rosszul, vagy alig tájékozódnak, az órát nagyon nehezen tanulják meg
  • magatartásukban: fáradékonyak, dekoncentráltak, figyelmük szétszórt
  • finommozgásuk általában fejletlen
  • ritmusérzékük fejletlen
  • dominancia kialakulatlanság, lateralitási zavar, nehezen kialakuló testséma


Iskolában jelentkező tünetek:

  • szótagkihagyások, cserék
  • reverzió /megfordítás/
  • rossz kombinációk az olvasásban
  • silabizáló olvasás, lassú olvasási tempó
  • komoly szövegértési nehézségek /annyira az olvasás technikai részére kell figyelniük, hogy a tartalomra nem tudnak!/
  • magatartásukban fáradékonyak, dekoncentráltak
  • teljesítményük szórt
  • figyelemkoncentrációjuk nehézkes, rövid idejű
  • írásuk rendezetlen, betűformák, betűelemek rendezetlenek
  • nem egyirányú dőlésforma
  • szabálytalan vonalvezetés
  • helytelen betűkapcsolás
  • egyszerűsített betűformák
  • hibás íróeszköztartás
  • járulékos mozgások társulása az íróeszköztartáshoz /fej, test, száj, nyelv/
  • változó írásnyomaték /hol nagyon erős, hol gyenge/
  • hamar elfáradnak az írás-olvasás folyamán
  • másodlagos tünetek: apátia, depresszió, motivációhiány, fejfájás, gyakori láz, immunrendszeri panaszok
  • betűtévesztés, betűkihagyás
  • dyscalculiára utaló tünetek: számfogalomalkotási nehézségek, mennyiségek megkülönböztetésére való képtelenség, fejben nehezen töténő számolás, egyszerű összefüggések nem értése, sorozatalkotásra való képtelenség, inverz műveletek /kivonás, bennfoglalás/, szorzótábla nehéz megértése, megtanulása...


Tanítási módszer


Milyen olvasás-írás tanulási módszer ajánlható a dyslexiás gyermekeknek?

Mint szó volt róla, a dyslexia-veszélyeztetettség tipikus tünetei már óvodás korban felfedezhetők. Ezért nagyon fontos, hogy az ilyen gyermekek szülei mielőtt beíratnák gyermeküket az iskolába, feltétlenül tájékozódjon arról, hogy az első osztályban tanító pedagógus milyen módszerrel fogja tanítani az írás-olvasás elsajátítását. A részképesség zavaros gyerekeknek ugyanis nagyon fontos a számukra kifejlesztett módszer alkalmazása ahhoz, hogy egyrészt megtanuljanak írni, olvasni, másrészt, hogy ne legyenek kudarcélményeik, ezáltal pedig személyiségükben fejlődési problémák.

Mai tanítási gyakorlatunkban az elsős osztálytanító általában maga választ a különböző technikák közül:

 

 O L V A S Á S

 Í R Á S

 Romankovics A. -
 Mexner I.
 Elemző-összetevő módszer szóképes
 olvasás előprogramként
 Olvasva írató
 Ligeti R. - Kuti G.né  Klasszikus szóképes olvasás  Jelentősen késleltetett
 Lovászné - Balogh  Elemző-összetevő módszer  Olvasva írató
 Zsolnai J.
 /NYIK/
 Elemző-összetevő és szóképes egyaránt,
 a gyermek egyéni tanulási módjának megfelelő
 kombinációban
 Enyhén késleltetett

A dyslexiás-dysgraphias gyermekeknek én mindenféleképpen a Mexner féle dyslexia-prevenciós olvasás-tanítási módszert tartom a legeredményesebbnek, amelynek tankönyv- és munkafüzet családja – JÁTÉKHÁZ - remekül szolgálja a célt, mivel:

 Menete nagyon aprólékos lépésekből áll, teljes egészében szintetikus, azaz összetevő.

 Nagy hangsúlyt fektet az olvasást-írást előkészítő fejlesztő gyakorlatokra:
/hanganalízis-szintézis, szókincs, iránygyakorlatok, olvasási irány, beszédmozgás tudatosítása, vonalközben való tájékozódás, hangok hosszúságának megkülönböztetése, stb./

 Figyelembe veszi, a tanulók egy részének merev, rigid gondolkodását. Azt, hogy ilyen gyermekeknél a szükséges hosszabb gyakorlásnak negatív hatása is lehet.  Egyrészt, hogy a tanulóban annyira rögzül a gyakorlási mód, hogy abból már nem képes továbblépni, másrészt, hogy hibáiknál megtapadnak, tehát igyekszik a hibázásokat megelőzni.

 Az ilyen részképességproblémás gyermekek komoly anyanyelvi gondokkal küszködnek, nyelvi fejlettségük az átlagosnál alacsonyabb szintű. Ez vonatkozik a szókincsre, mondatalkotásra, szövegemlékezetre, a beszédhangok tiszta ejtésére és a beszédmozgásokról való emlékképek felhasználására. Emiatt ez a módszer viszonylag alacsony szintről induló, a nyelvi fejlesztési idő hosszabb, ugyanígy a beszédmozgások (artikuláció) megfigyelése és tudatosítása is. A betűtanulást nem két elem (a hallott hang és a tanult betű alakja) között keletkező asszociációnak fogja fel. Szerzők szerint hármas asszociációnak kell létrejönnie a beszédhang, a hangot létrehozó beszédmozgások emlékképe és a betűalak között.
Tehát hallási, mozgásos és látási összetevői vannak.
Az első időkben ezt még egy negyedik tényező: a szájról olvasás egészíti ki.

 A Ranschburg-féle homogén gátlás:
(egyes betűk, szavak és számok között is) a dyslexia-veszélyeztett gyermekeknél könnyebben alakul ki.
Ez azt jelenti, hogy a gyermek a homogén – tehát valamilyen szempontból egymáshoz hasonló-elemeket nehezebben tanulja meg, könnyebben felejti el és gyakorta téveszti össze egymással. A módszer célja ennek a homogén gátlásnak az elkerülése. Ez az olvasásban elsősorban a betűk tanulásánál fontos.  Emiatt a homogén gátlást előidéző kritikus betűpárokat mind távolabb helyezi el a betűtanítás sorrendjében.

Például az m-n betűk tanítása:

 1. lépés:  m tanítása, utána sok más betű
 2. lépés:  n tanítása, ezalatt elhagyja az m-t
 3. lépés:  egy tanítási órán ismétli az m-t
 4. lépés:  m és n tudatos differenciálása

A magánhangzókat:
nehezebben tanulják meg, ezért ezeknek a tanítását egyrészt nagyon széthúzza időben, másrészt megtanításuk után is újra és újra beiktat ismétlő-differenciáló feladatokat. A magánhangzók hívóképei maguk a hangokat képző szájtartások. – kerekíti a száját, puszit ad, vagy nevet a szája - A tanulók először utánozzák a tanító néni szájmozdulatait a különböző hangok ejtésénél /á a ó u e é i/, majd néhány órán át megkísérlik kitalálni, hogy melyik hangot artikulálja hang nélkül. Ezzel gyakorolják a szájról olvasást. Csak ezután olvassák a betűket tábláról, betűsorról és feladatlapról. A magánhangzóknál az i-t kivéve először a hosszúakat tanítja, és csak az ú-ó differenciálása során kezdi meg a hosszú és rövid magánhangzók együttes bemutatását, az addig végzett fejlesztő gyakorlatok folytatásaként.

A mássalhangzókat:
hangutánzásként kezeli. Az „m”-et maci morogja, az „s”-et vonat susogja, stb. A betűk mindegyikéhez kitalál egy mesét, amelyben az illető játék gyakran kiejti a tanult hangot, ilyenkor a betű a táblára is felkerül, vagy egy betűkártya kerül felmutatásra. A mássalhangzók tanítását egyszerre 3 betűvel kezdi, majd egyenként veszi hozzá az új betűket. A mese elmondása és a betű bemutatása után kis lapocskák kerülnek kiosztásra, amelyeken a zöngések piros színűek, a zöngétlenek zöldek.

A hanganalízishez:
képeket használ, melyeket össze kell kötni a megfelelő betűvel. A magánhangzókat olyan szavakból emeli ki, amelyekben csak az az egyféle magánhangzó van. Pl. „i”-t a kifliből.

Az összeolvasásnál:
elmeséli, hogy a betűk hívóképeként megismert játékokat beiratja játékiskolába, hogy ott olvasni tanuljanak.
Figyelembe veszi, hogy a dyslexiás gyermek gyakran cseréli fel a betűk sorrendjét (le helyett el-t olvas). Ennek megelőzésére először csak olyan szótagokat olvastat, amelyekben elől áll a magánhangzó, majd csak olyanokat, melyekben hátul áll. A kétféle szótagot igen sokáig nem keveri. Eleinte más-más hívóképeket is használ: az első esetben álló, a másodikban bukfencező játékokat. Elmondja, hogy egy bohóc látogatott el a játékiskolába, és megtanította a játékokat bukfencezni. Bukfenceztek a betűk is, és így előre került a maci morgása, az autó tülkölése, stb. A szótagoszlopok fölé a játék bukfencező képe kerül. A bukfencező maci úgy olvas, hogy előszor morog, és azután mondja a mellé írt betűt.

A szavak olvasása:
szótípusok szerint történik. Egy időben, oszlopokban olvastatja azokat a szavakat, amelyeknek azonos a betűszámuk, szótagszerkezetük, tehát azonos stratégiájú analízist és szintézist igényelnek.
A legfontosabb szótípusok: 2+2 (ci-pó)   zárt 3 betű (fal)    2+3 (mó-kus)    3+2(zász-ló)   3+3(cir-kusz)
A 4 betűből álló szavakat először szótagsorokból /főleg szókártyák segítségével/ állítja össze: kiemel egy szótagot, elolvastatja, (pl.:ci), majd bemutatja a „testvérét” (ca), azt is elolvastatja. Ezután leteszi a két szótagkártyát, és emlékezetből mondatja el a szót. Végül értelmezteti (Mondj róla valamit!) Szótagokkal nagyon sokféle formában, variációban, letapsoltatva folyamatosan dolgozik.
A szavak olvasása tehát  szótagolva történik, választójellel tagolva.  A választójelet sokára hagyja csak el.

A mondatok olvasását:
akkor kezdi, mikor már tudnak olvasni 4 és 3 betűs szavakat. Sok kérdő mondatot használ, amire a gyermekeknek felelniük kell. Egy kérdésre mindig több jó válasz adható, így remekül fejleszti a szókincset, motíválja a gyermeket arra, hogy figfyeljen.
Eleinte szavakra vágott mondatokat tesz a táblára a tanító, hogy ne okozzon nehézséget a betűköz és a szóköz megkülönböztetése.
A mondatolvasás gyakorlása nagyon érdekes, és manipulatív, folyamatosan olvasójátékokat – pl. memóriajáték – használva:  a tanulónak széjjel kell  vágnia a feladatlapokat, egyeztetnie a képet a mondattal, megtalálni az összetett mondat elbújt felét, stb.

A Játékházban található borítékos egyeztetési feladatok:
- kép és az ábrázolt szó első szótagjának egyeztetése a feladatlapok elején.
- kép és ábrázolt szó teljes kirakása szótagokból
- kép-szókép egyeztetése
- kép-mondat egyeztetése
- félbevágott összetett mondatok összerakása a feladatlapok utolsó részében.

A szövegolvasást:
először két összetartozó mondaton gyakorolja, majd lassan emeli a szöveg hosszúságát. A szöveget mondatról-mondatra olvastatva állandóan rákérdez a hiányzó elemre. Pl.: „Zsóka anyjának névnapja van. Mit vegyen neki?” (Ki akar venni valamit? Kinek? Miért?)
Mindemellett rengeteg verset, kiszámolót tanít, sokat mesél a tanító néni a gyermekeknek, a tanultakat játékokba integrálja. Az élő mesével és játékokkal közvetlen emberi kapcsolatokra tanítja tanulóit, és személyes irodalmi élményt nyújt.

Írás tanítása:
késleltetett, mert az első betűk olvasásának tanítása igen gyors, valamint mert a dyslexia-veszélyeztett gyermekeknek legtöbb esetben igen gyengék a finommozgásaik, ami miatt a szokottnál hosszabb előkészítő időszakra van szükségük.
Az íráselemeket széles vonalközben gyakorolja /hajtogatott írólap, 4. osztályos füzet…/ , a ráírást és az önálló írást egy soron belül váltogatva.
Fontos, hogy nem az ún. „szép” írást követeli meg, mert ezzel az írást a rajzolással helyettesítené. Ehelyett gyors mozdulatokra serkent, arra ösztönzi a tanulókat, hogy „fusson” a kezük a papíron. Így azt az energiát, amit a gyermek a szép írásra fektetne, arra használja, hogy sokkal több legyen a gyakorlás mennyisége. Ezáltal a vonalvezetés lendületessé válik, ami által az írása elfogadhatóan szép lesz.
Nagy hangsúlyt fektet a tollbamondás gyakorlására. Mihelyt a tanulók megtanulták az első három magánhangzó írását, azokat rögtön diktálja, egymás között variálva. Így alakítja ki a betű-hang- és mozgás hármas asszociációját.
A másolást az év utolsó harmadában kezdi, amikor már a gyermek elolvassa a másolandó szót, és lediktálja önmagának, ahogyan ezt mi felnőttek is tesszük.

 A tanulók sokféle fejlesztésre szorulnak. A módszer ezeket a fejlesztő gyakorlatokat nem összpontosítja a tanév elejére, az un. előkészítő időszakra, hanem az egész évi munkát áthatják. A tanév elején a fejlesztés mennyisége jóval nagyobb, és kisebb az olvasás mennyisége, majd  az év felétől ez megfordul.

 Mivel az ilyen tanulók általában nagyon fáradékonyak, nem elég kitartóak, a tanítási órákon a foglalkozások formáját gyakran változtatja, nagyon sok kézbevehető, mozgatható eszközzel dolgozik, manipuláltat.

 Minden embert letör a sikertelenség. A dyslexia-prevenciós módszert alkalmazó pedagógusok tudják a tanulókról, hogy legnagyobb igyekezetük ellenére gyakran hibáznak, figyelmük elterelődik, elfáradnak…A fentiekre általában nem reagálnak szemrehányással, megrovással. („Már hányszor mondtam”, „Megint nem figyeltél!”…) Elfogadják, hogy problémás gyermekeket tanítanak, bíznak abban hogy a módszerrel, változatos, lendületes tanítási móddal, sokoldalú gyakorlással fejlődni fognak. Az elfogadás párosul a tanuló adottságainak megfelelő követelmények állításával. Mindezek által a gyermek nem fél a hibázásokktól, nem szorong, ellenkezőleg ,akár még meg is szeretheti az olvasást.

Mikor kezdje az iskolát a gyermek?

Sokan kérdezik, hogy a gyermek életkori szintjén mindent tud, ennek ellenére nem tudják eldönteni, hogy mikor kezdje az iskolát.

A döntéshozatalhoz Vekerdy Tamás pszichológus Az óvoda és az első iskolai évek – a pszichológus szemével című könyvéből szeretnék néhány dolgot szó szerint idézni:

„A  kisgyermekkor  - óvodáskor - elmúltát viszonylag feltűnő testi változások is jellemzik. Megváltoznak a kisgyerekes testarányok, a törzs és a végtagok viszonylag megnyúlnak… megindul, és mind intenzívebbé válik a fogváltás.  A kisgyerekkori impulzivitás – az egyik pillanatban sír vagy dühöng, a másikban nevet – szűnik, a gátló folyamatok lépnek előtérbe. Ezzel függ össze az is, hogy míg eddig a figyelem nagy intenzitású volt ugyan, de könnyen elterelhető, addig most a figyelem viszonylag felszínesebbé válik, de akaratlagosan irányíthatóvá lesz. Ez kettőt jelent: egyrészt a gyerek tud arra figyelni, amire akar, amire szándéka irányul: másrészt meg tudja tartani figyelmét az adott tárgynál, kisebb-nagyobb elterelő ingerek ellenére. Természetesen e szándékos, akaratlagos figyelem időbeli terjedelme csak fokozatosan nő. 5-8-10 percről először 20-25 percre, majd még tovább. De ez utóbbi növekedés csak a 7-8 éves korforduló után következik be. …

…az újabb vizsgálatok is megerősítik azt a régi tapasztalatot, hogy 4-5 éves kora körül a gyerek értelmi fejlődése egyfajta kisgyerekkori tetőpontot ér el. A következő „tetőzés” és ezzel minőségi változás a gondolkodásban a 8-9. életév körül következik be. Az amerikai Head Start program körüli vizsgálódások ezt a tényt agyfiziológiai szempontból is megerősítették. /Piaget, l967, Kalmár-Páli, in: Salamon, l983, valamint Epstein, H.T. l973./

A  4-5 év körüli „érettség” nem jelent iskolaérettséget! …a magatartásbeli érettség általában még ilyenkor sem következett be. A gyerek nem tud – és nem is kell tudnia! – kitartóan monoton munkát végezni. Nincs feladattartása, nincs feladattudata. Az érdeklődés még nagy intenzitású, de spontán – a szándékos figyelem még csak kialakulóban van. Az impulzivitás még erős, a gátlóerő – egy rövid, öt év körüli intermezzo után /Gesell, l946/ - ismét gyengül, hogy aztán 7-8 éves korra felerősödjék….

Mindent összevéve a valódi változás ezekben a tényezőkben nem annyira a 6. mint inkább a 7. életévre következik be. /6. életév valamiféle nyugtalan átmenet kora az 5. év viszonylagos stabilitása után./

A 7. évre nemcsak a finom koordináció – a finom mozgások pontos irányíthatósága – rendeződik és éri el azt a szintet, ami a problémátlan íráselsajátításhoz szükséges /Nagy József 1980/ hanem a szándékos figyelem kialakulásával egyidejűleg, mintegy a kortikális érlelődés következtében egy sajátos igény mutatkozik. A gyerek meg akar tudni dolgokat a világról – úgyszólván rendszeresen és tréningszerűen. …”








ajánlja ismerősének

 Ajánló e-mail címe:
 Címzett e-mail címe:

 






Ezt ne hagyja ki




Főoldal   |   Impresszum   |   Oldaltérkép   |   Médiaajánlat   |   Jognyilatkozat   |   Térkép   |   A CREDO Működése