Táborozás

Már lehet jelentkezni a CREDO szokásosan magas színvonalú nyári táboraiba. Idén is indul angol, készség és képesség fejlesztő illetve nomád tábor is.


Tantárgyi korrepetálások

Több mint 30 éves szakmai tapasztalat és kedvező ár a garancia arra, hogy az Ön gyermeke is sikeresen fogja venni az akadályokat, ha a CREDO tantárgyi korrepetálásait választja.


Főoldal / Szolgáltatásaink / Gyermek probléma / Problémás gyermek / Fiatal felnőttkor / 18-21 év

Szolgáltatásaink

Gyermek probléma / Problémás gyermek

– Fiatal felnőttkor / 18-21 év

 
 
 

Bevezetés

Mi igazán azt gondoljuk, hogy ez az az életkori szakasz, amikor jogilag már felnőtté válik a gyermek, mégis nyugodt szívvel gondolhatjuk, hogy a valóságban inkább már nem gyermek, de még nem felnőtt.

Ennek a kornak ez adja az igazi nehézségét. Ebből adódik az, hogy a legtöbb problémát a párválasztás és az egzisztenciateremtés témaköre fogja felölelni.

Valószínűleg kiemelt kérdése lesz az oldalnak az, hogy szingli maradjak, vagy párkapcsolatban éljek.
A párkapcsolat további gondolatai arról fognak szólni, hogy együtt élési, vagy házassági formában történjen-e?
Foglalkozunk a homoszexualitás kérdésével is.

Megvitatásra szánjuk a fiatalok egzisztenciális lehetőségeit, problémáit, az "Érdemes-e diplomát szerezni?" kérdéskört.

Az Ifjúkorról általában

Az ifjúkor  a 17-21 éves korosztály vízválasztó, önálló életkori szakasza. A gyermek már biológiai és társadalmi értelemben is közelebb áll a felnőtt  világhoz.

Kialakulnak :
 - a mindennapi élet normái /szokások, hagyományok, divat, esztétika, ízlés/
 - emberi kapcsolatok /barátság, szerelem, munkahelyi kapcsolatok/
 - társadalmi, politikai érdeklődés /haza, más nemzetek/
 - az emberi  haladás feltételeiről és lehetőségeiről  vallott nézetek, vélemények, hiedelmek, előítéletek és feltevések.

Ebben az életkori szakaszban a fiatalok már megoldják a serdülőkor problémáit /konfliktusos  szülőkapcsolat, személyi  elbizonytalanodás, érzelmi  kiegyensúlyozatlanság, magányérzés, útkeresés, önmegvalósítási  kísérletek/

Csökken a család, iskola, társas kapcsolatok befolyása, előtérbe kerül a fiatal saját, belső motivációjú életterve, elképzelése, felelősségtudata és felelősségvállalása.

Az ideálok és eszmék helyébe a saját élettapasztalatai révén reális életcélok kerülnek.

Csökken a szélsőséges és kategórikus véleményalkotásuk, véleményformálásuk visszafogottabbá és átgondoltabbá válik.

E  kornak igen fontos jegye a reális énkép és önismeret kialakulása. Az érett ifjú képes reálisan felmérni  és látni képességeit, adottságait és korlátait. Meg tudja ítélni melyek azok a területek, amelyeken a legtöbbet képes kihozni magából, s ez válik pályaválasztásának elsődleges motivátorává, ez lesz terveinek és céljainak  mozgató rúgója.

Megnő az igazi morális tartás, az egyenesség, nyíltság , és  az igényes, fegyelmezett munka becsülete.

Megjelenik az igazi, hosszan tartó szerelmi kapcsolat.

Az ifjú gyermek minden gondolatával, cselekedetével saját, önálló életére készül. Ennek a szakasznak a sikere dönti el, hogy képes lesz-e a társadalom hasznos tagjává válni, egyéni életében pedig boldog és elégedett emberként meg tudja-e vágyait és elképzeléseit valósítani.

Ezzel a szakasszal lezárul az ember fejlődési szakasza. Az egészségesen fejlődött gyermek  tehát ifjúkorára  megtalálja helyét a társadalomban, kiválasztja életpályáját, tisztázza megában életszemléletének erkölcsi elveit, megtalálja a kapcsolatat formáit társaival és élettársával.

Az általános jellemzést egy ennek a korosztálynak szóló  idézettel zárnám, amelyet Danielle Steel Szerelem című könyvéből vettem kölcsön:

”ne add fel az álmaidat és az ábrándjaidat. Ne engedd, hogy az élet elvágja a zsineged, mielőtt fölorsóznád azokat az álmokat… tartsd feszesen… és orsózz… ne add föl… kapaszkodj bele a hálóba… s ha a már benne lévő álmok kiszökkennének, ugorj a vízbe és ússzál utánuk az életed kockáztatásával is… de ne engedd őket elszökni…”

Homoszexualitás

Ez a kérdés napjainkra kiemelten fontossá vált.  Valószínű a probléma régen is ugyanilyen súllyal volt meg, de nem mertek róla beszélni az érintettek.  Mára már a homoszexuális fiatalok nyíltan felvállalják másságukat, és felvállalja a társadalom is őket. Természetesen még sok bántás mellett!  Meleg klubok, szórakozóhelyek üzemelnek, és a legtöbb etnikumban komoly felvonulások, tüntetések harcolnak emberi jogaikért.

Ennek ellenére a másság elfogadása senkinek nem könnyű. Nem is igazán tudhatjuk, hogy magának a fiatalnak, vagy a szüleinek jelent nagyobb pszichés traumát a tény tudomásul vétele.

A felmérések többsége szerint minden tizedik fiatal homoszexuális, és ez az előfordulási arány mindkét nemben azonos.

A homoszexualitás önmagában nem pszichés betegség, nem is választás kérdése. A kutatók komoly vitában állnak kialakulásának háttérben álló okait illetően.  A hormonkutatók kimondottan a terhességen belül a magzati életben a hypothalamust érő hormonhatásokat jelölik meg, míg a genetikusok feltételezik genetikai hátterét. No, de bennünket inkább a pszichés oldala érdekel a kérdésnek.

Mint utaltam rá, az ilyen fiatalok szüleinek borzasztóan nagy traumát jelent, nem egyről hallottam, aki megtagadta, illetve kitagadta emiatt gyermekét. Pedig gondoljunk csak bele abba a közhelybe, hogy „ő nem kéredzkedett a világra”, ő nem tehet a fejlődése vagy születése közben őt ért hatásokról. Ha jól belegondolunk, szegény gyermek a legnagyobb áldozata sorsának. Ezek a szülők pedig még rátesznek nem egy és nem kis lapáttal fájdalmukra, az előítéletekkel, üldöztetésekkel megküzdeni kénytelen gyermekük megtépázott lelkivilágára. Nincs elég baja gyermekének, még a szülői szeretet elvesztésének érzésével is megterheli, súlyosbítva az egyébként is meglévő beilleszkedési nehézségeit.

Az igazi szülő, ha gyermeke felfedi előtte homoszexualitását, a helyzetet ésszerűen, érzékenyen és segítőkészen kezeli:
Bátran beszélgetést kezdeményez a témáról.

 Nagyon fontos, hogy ne dugja homokba a fejét. Jobb feltárni a sebet, mint hagyni elgennyedni! Tapintatosan próbáljon olyan kérdéseket feltenni, amelyekre nem lehet egyszerű igennel, nemmel felelni. Általánosságban próbáljon beszélni, kerülve a direkt kérdéseket: pl. homokos vagy? Ehelyett mondja inkább: Láttam egy bejátszást a tv-ben egy meleg felvonulásról. Mi a véleményed ezzel kapcsolatban? A beszélgetések elején inkább hallgató legyen, mint beszélő.  Különösen kell vigyázni arra, hogy ne minősítse, bélyegezze meg ő is gyermekét. Bátorító, megnyílásra ösztönző legyen a beszélgetés, bensőséges, bizalmat keltő légkörrel. Ha végképpen nem akar róla beszélni gyermeke, ne erőltesse a dolgot, inkább később újra hozza szóba. Az is előfordulhat, hogy a gyermek érzi majd szükségét a legközelebbi beszélgetésnek.

 Nem támadja gyermekét, vagy annak érzéseit.
Egy tizenéves általában nem képes belső vívódás nélkül tudomást venni másságáról. Sokat vívódik, rágja magát, ehhez jön még a társadalmi stigma, bántások tömkelege, emiatt hajlamosak az önutálatra, önmaguk megtagadására, depresszióra és suicid /öngyilkossági/ gondolatokra. Bármennyire is felzaklatja a helyzet, semmi esetre se rakjon több lelki terhet gyermekére, mint amennyit amúgy is cipelnie kell!

 Nyitva tartja a kommunikáció lehetőségét.
A mássággal bíró fiatalok leginkább magukban tartják problémájukat, nem  igazán beszélnek róla, inkább titkolják. Később előfordul, hogy legjobb barátjuk előtt megnyílnak, de szüleik előtt akkor sem igazán merik felvállalni.
Ha türelmesen és elfogulatlanul közeledik gyermekéhez, annak fölöttébb érzékeny, sérülékeny szexuális érzéseihez, minél készségesebben hallgatja meg őt, annál többet tett gyermeke lelki egészségének épségéért.  Véletlenül se tegyen olyan negatív megjegyzést, ami elvágja a következő beszélgetés lehetőségét.

 Gyermeke tudtára adja, hogy szereti, értékesnek tartja.
Fontos tudtára adni gyermekének, hogy személyiségének egészét nem nemi hajlama határozza meg.  Biztosítani arról, hogy a homoszexuálisok általában érzékenyebb, értékesebb emberek, mint a nagy átlag. Fontos tudtára adni feltétel nélküli szeretetét, kifejezve, hogy „Hála Istennek, hogy csak ennyi a baj, hiszen, ha nyomorék volna tolókocsiban, akkor mennyivel nagyobb volna. Biztosítsa arról, hogy bármilyennek született, nagyon akarta, és várta, és mindig, minden körülmények között szeretni fogja.
Vannak olyan szülők sajnos, akik megfosztják szeretetüktől és törődésüktől gyermeküket mondván addig, míg ő fel nem hagy homoszexualitásával, és „normális” útra nem tér.  Az ilyen megközelítésekkel pont az ellenkezőt érhetjük el: tovább nő a gyermeknek az az érzése, hogy ő nemi értelemben torzszülött, aki sosem lesz képes értékes életet élni.  Szeretetével, elfogadásával abban segíti gyermekét, hogy másságától függetlenül élete teljes értékű legyen.

 Nem vádolja gyermeke másságáért sem magát, sem más embert, sem a körülményeket.
Mint már utaltam rá, a homoszexualitás okát még igazán nem tudja senki, csak feltevések vannak. Vannak biológiai és környezeti megközelítések. Ha már meg van a”baj”, ne azon gondolkodjon, hogy mi okozta, inkább fogadja el tényként. Csak előre szabad nézni. Szülőként az a feladata, hogy gyermekéből öntudatos, felelős embert neveljen, aki képes a társadalom teljes értékű tagjaként, felelős emberként élni, sikereket elérni. Fogadja el, hogy gyermeke szexuális beállítottságáért nem ön a felelős, segíteni viszont ön tud neki a legtöbbet az önelfogadásában, abban, hogy megbékéljen saját hajlamaival.

 Támogató szerveket keres, amelyek segíthetnek
Bár azzal kezdtem, hogy a homoszexualitás ma már társadalmilag elfogadott tény, mégis azt gondolom, hogy nem eléggé, és még sokáig nem eléggé. Ezért fontos védő-óvó szervezeteket keresni, ahol sokat segíthetnek a problémás gyermeknek és szüleinek egyaránt.

Hamarosan folytatjuk...

 









ajánlja ismerősének

 Ajánló e-mail címe:
 Címzett e-mail címe:

 






Ezt ne hagyja ki




Főoldal   |   Impresszum   |   Oldaltérkép   |   Médiaajánlat   |   Jognyilatkozat   |   Térkép   |   A CREDO Működése